Délutáni teázás Angliában
A tea-mánia úgy söpört végig Anglián, mint ahogyan Franciaországon és Hollandián azelött. A teabehozatal az 1699-es 40.000 fontról évi átlagos 240.000 fontra nött 1708-ra. A teafogyasztás a társadalom minden rétegében elterjedt. A tea megismerése elött Nagy-Britanniában az angolok kétszer étkeztek naponta. Reggelire sört, kenyeret és marhahúst ettek, a vacsora pedig egy hosszú, kiadós étkezést jelentett a nap végén. Nem találhatunk abban hát semmi különöset, hogy Annát, Bedford hercegnöjét (1788-1861), késö délutánonként egy "roskatag, bizonytalan érzés" kerítette hatalmába. Átvéve a tea európai szertartását, meghívta barátait egy további délutáni étkezésre, öt órára a Belvoir Kastélyi szobáiba. Az étkezés alapját aprósütemények, vajas szendvicsek, válogatott édességek, és természetesen tea képezte. A teaivás gyakorlata hamarosan elterjedt. Az elsö kanna teát a konyhában készítették, és a háziasszonyhoz vitték, aki a vendégeivel várta azt kínai porcelán készlet mellett. Az elsö kanna tartalmát a háziasszony melegítette egy másik kannában (általában ezüstböl készült) amelyet folyamatosan melegíthettek egy apró láng felett. Tea és étek járt a barátok között körbe, beszélgetve, élvezve a látogatás legföbb okát.
A tea hagyománya Oroszországban
A Kelet Indiai Társasággal egy idöben a cári Oroszország is lépéseket tett a Kínával és Japánnal való kereskedelem kialakítására. Az oroszok érdeklödését már 1618-ban kínai követek által Alexis cárnak adományozott többládányi tea felkeltette. 1689-re a Newchinsk-i Kereskedelmi Megállapodásban létrehozott Kína és Oroszország közötti közös határ tette lehetövé karavánok szabad utazását a két ország között. Az út azonban mégsem volt könnyü - 11000 mérföld (17699 km) hosszú, közel tizenhat hónapos vállalkozást jelentett. Egy átlagos karaván 2-300 tevéböl állt. Ezen és hasonló okokból a tea ára eleinte rémisztöen magas volt, s így csak a gazdagok számára volt elérhetö. Mikorra Nagy Katalin meghalt (1796), az ár csökkent, és a tea elterjedt az orosz társadalomban. Az oroszoknak a tea leginkább erös, frissítö, meleg és tápláló italt jelentett. Jellegzetes orosz teázási kellék a szamovár, ami nem más, mint a tibeti "forró edény" mására készült, a bugyborékoló vízforraló és a teáskanna egyesítése. Az orosz ház közepén állva, egész nap müködhetett, akár negyven csésze teát szolgáltatva azonnal. Ismét Ázsia orosz kultúrára hatásának jeleként láthatjuk, hogy a vendégek teájukat a török kávéscsészékhez erösen hasonlító ezüst csészéböl itták. Az orosz mindig is az erös ízü, cukorral, mézzel vagy lekvárral alaposan édesített teát szerette. Mára a tea (a vodka mellett) az oroszok nemzeti itala.
A tea Amerikában
1650-re a hollandok már aktívan részt vettek már a nyugati világ kereskedelmében. Peter Stuyvesant hozta el a teát holland telepeseknek elöször Amerikába, a holland New Amsterdam (késöbb az angolok New Yorkká nevezték át). A telepesek megrögzött teaivókká váltak. Valóban, a telep megszerzése után, az akkori angolok úgy találták, hogy egy kis település több teát fogyasztott, mint amennyit egész Anglia akkoriban együtt. Itt a tea politikai vonatkozásai különösen jelentösek lettek: 1767 májusában az angol gyarmati kormányzóság felemelte a teaadót, s ez oda vezetett, hogy december 16-án Bostonban indiánnak öltözött bostoni férfiak egy 18000 fontsterling értékü teaszállítmányt a tengerbe dobtak. Olyan vezetö személyiségek is részt vettek, mint Samuel Adams és John Hancock. Angliának ezzel betelt a pohár. Megtorlásként Boston kikötöjét bezárták, és a várost megszállták az angol katonák. A telepesek vezetöi összegyültek, és a forradalom kihirdettetett. Sokak véleménye szerint ez volt a közvetlen indító oka a gyarmat anyaországtól való elszakadásának. A tea, mint növény
A teaitalt teacserje leveleiböl készítjük. Két fö típusa létezik, a kínai (Thea sinensis) és az asszami (Thea assamica). Fehér, vagy rózsaszínü virágai enyhén illatosak. A legjobb tea a cserje fiatal hajtásának tetején levö levélpárból készül, Flower Orange Pekoe, a következö levélpár az Orange Pekoe, a harmadik levélpár a Pekoe tea. A negyedik levélpár a Pekoe Suchong, majd az ötödiktöl a Suchong tea következik. A tea élénkítö hatását tein tartalmának köszönheti, ez egy koffeinvegyület, amely lassan szívódik fel, így élénkítö hatását lassabban, hosszan tartóan fejti ki. Sok elönyös tulajdonsággal rendelkezik, többek között folyadék utánpótlást biztosít nagy melegben és hidegben egyaránt. Nagy ásványi anyag tartalma a szervezet számára fontos makro- és nyomelemeket tartalmaz pl. fluort, káliumot, és ha cukor nélkül isszák, akkor nem hízlal. Mérsékelt fertötlenítö hatása miatt jót tesz az emésztörendszernek, biztosítja a folyadék utánpótlást, ami nagy melegben, nagy hidegben egyaránt fontos. A jó minöségü tea élvezeti értéke is magas, jól ízesíthetö, sós és édes falatokhoz egyaránt harmonizál.
A tea megismerése elött Nagy-Britanniában az angolok kétszer étkeztek naponta. Reggelire sört, kenyeret és marhahúst ettek, a vacsora pedig egy hosszú, kiadós étkezést jelentett a nap végén. Nem találhatunk abban hát semmi különöset, hogy Annát, Bedford hercegnöjét (1788-1861), késö délutánonként egy "roskatag, bizonytalan érzés" kerítette hatalmába. Átvéve a tea európai szertartását, meghívta barátait egy további délutáni étkezésre, öt órára a Belvoir Kastélyi szobáiba. Az étkezés alapját aprósütemények, vajas szendvicsek, válogatott édességek, és természetesen tea képezte. A teaivás gyakorlata hamarosan elterjedt. Az elsö kanna teát a konyhában készítették, és a háziasszonyhoz vitték, aki a vendégeivel várta azt kínai porcelán készlet mellett. Az elsö kanna tartalmát a háziasszony melegítette egy másik kannában (általában ezüstböl készült) amelyet folyamatosan melegíthettek egy apró láng felett. Tea és étek járt a barátok között körbe, beszélgetve, élvezve a látogatás legföbb okát. 
1689-re a Newchinsk-i Kereskedelmi Megállapodásban létrehozott Kína és Oroszország közötti közös határ tette lehetövé karavánok szabad utazását a két ország között. Az út azonban mégsem volt könnyü - 11000 mérföld (17699 km) hosszú, közel tizenhat hónapos vállalkozást jelentett. Egy átlagos karaván 2-300 tevéböl állt. Ezen és hasonló okokból a tea ára eleinte rémisztöen magas volt, s így csak a gazdagok számára volt elérhetö. Mikorra Nagy Katalin meghalt (1796), az ár csökkent, és a tea elterjedt az orosz társadalomban. Az oroszoknak a tea leginkább erös, frissítö, meleg és tápláló italt jelentett. Jellegzetes orosz teázási kellék a szamovár, ami nem más, mint a tibeti "forró edény" mására készült, a bugyborékoló vízforraló és a teáskanna egyesítése. Az orosz ház közepén állva, egész nap müködhetett, akár negyven csésze teát szolgáltatva azonnal. Ismét Ázsia orosz kultúrára hatásának jeleként láthatjuk, hogy a vendégek teájukat a török kávéscsészékhez erösen hasonlító ezüst csészéböl itták. Az orosz mindig is az erös ízü, cukorral, mézzel vagy lekvárral alaposan édesített teát szerette. Mára a tea (a vodka mellett) az oroszok nemzeti itala.
A teaitalt teacserje leveleiböl készítjük. Két fö típusa létezik, a kínai (Thea sinensis) és az asszami (Thea assamica). Fehér, vagy rózsaszínü virágai enyhén illatosak. A legjobb tea a cserje fiatal hajtásának tetején levö levélpárból készül, Flower Orange Pekoe, a következö levélpár az Orange Pekoe, a harmadik levélpár a Pekoe tea. A negyedik levélpár a Pekoe Suchong, majd az ötödiktöl a Suchong tea következik.
