A Lager sörök alsóerjesztésü sörök, fözésükhöz csak a meg nem termékenyített nöivarú komló virágát használják fel. A sör gyártása során alsóerjedésü élesztöt használnak, maga az erjesztés pedig viszonylag alacsony hömérsékleten (6-8 °C) történik. Az érlelés idötartama minimum egy hét, hömérséklete pedig körülbelül 0-1 °C. Alsóerjesztésü sört elöször a XIX. században föztek a különbözö ipari-élelmiszeripari felfedezéseknek köszönhetöen. A legfontosabb ezek közül a Luis Pasteur által szabadalmaztatott eljárás, a pasztörözés, melynek során a sört fejtés elött egy-két percre 70 °C-ra melegítik fel, minek hatására a sörben maradt mikroorganizmusok elpusztulnak. A másik jelentös találmány pedig a hütögép volt. E két felfedezés alkalmazásával a sörök jóval tovább megörizték/megörzik minöségüket. Ettöl kezdve az alsóerjesztésü sörök átvették a vezetést a felsöerjesztésü söröktöl. A XIX. században születtek azok a sörtípusok, melyek máig is meghatározó szerepüek. A szó eredete a német lagern szóra vezethetö vissza, melynek jelentése "tárolni". Az Ale és Lager tipusú sörök mellett megkülönböztethetünk egyéb, speciális söröket, melyek készítése, alkotóelemei miatt nem sorolhatóak be a két fö csoportba.
Lambic / Lambiek
A XV. századból, a Belgiumi Lembeek falucskából származó spontán erjedésü ale. Az ottani, levegöben található élesztögombák elégségesek a sörcefre erjesztéséhez. Az érlelési folyamat hosszú, több évig is eltarthat, s jellemzöen tölgyfahordóban történik. A Lambiek mindig tartalmaz búzát! Ízük karakteres, savanykás, szénsav nélküli. Általában nem fogyasztják eredeti formájában, inkább keverik, így jönnek létre a Faro, Gueuze és gyümölcsös Lambiek sörök. A gyümölcsös Lambiek készítéséhez /ún. Vruchten Lambiek/ általában az öszibarackot, a málnát, a meggyet, a szilvát és a feketeribizlit használják.