Vendégségben
A vendégeskedés szintén meghívással kezdödik, így ez se legyen egy elnagyolt esemény, mert a szíves meghívás fél siker az elfogadásra. Fontos, hogy legalább egy héttel az esemény elött tegyünk ennek eleget, hogy legyen idö mindenkinek az idejét beosztani.
Ha ebédre hívunk társaságot, közöljük az idöpontot, amikor asztalhoz kívánunk ülni.
A vendégeket minden esetben a házigazda fogadja az ajtóban, majd bemutatja a többieknek. Megérkezéskor minden esetben elöször a háziakat illik köszönteni, de ha sok a vendég, akkor nem kell külön köszönni, elég a hagyományos föhajtás.
A házigazdának illik minden vendégével szót váltani, étellel, itallal kínálni.
Vendégségben a háziasszony jelöli ki mindenkinek a helyét, a föhely általában ott van, ahol a ház asszonya ül. Ünnepi meghívás esetén vigyünk virágot a háziasszonynak. Ünnepi terítés: az étkezöasztal sokféleképpen dekorálható – legcélszerübb az étkezés jellegének függvényében. Hagyományos ünnepekre általában damasztabroszt és szalvétát, márkás porcelánt, finom üvegárut és evöeszközt szokás használni, amihez elegáns vágott virágból készített díszítés illik, esetleg gyertyafénnyel "füszerezve". A szalvéta Egy éttermi vacsorára érkezve szebbnél szebb formákkal találkozhatunk. Ezeknek a "szalvétakölteményeknek" van egy sajátos és kötelezöen elöírt tulajdonságuk: bárhol megfogva egy mozdulattal szétnyithatók. Ha így járunk el, a következö lépésként a hosszanti oldalán félbehajtva az ölünkbe kell teríteni. Mit tegyünk a szalvétával az étkezés végén? A szalvéta gondos összehajtása az mutatja, hogy nem voltunk megelégedve az étellel - "Nézd, itt a szalvéta, mintha nem is étkeztem volna". A legcélszerübb elhelyezés, ha elégedettek voltunk pl. a vacsorával a közepén összecsippentett, majd - miként a középen megfogott és lelógatott zsebkendö - a "bokrétaszerü" elhelyezése a szalvétának.
Az étkezés
Úgy illik, hogy az étlapot elöször a hölgy lássa. Néhány étteremben még ma is van kimondottan a hölgyek számára készült étlap, melyen nem szerepelnek az árak. Természetesen ma már a nök is fizetnek az étteremben, hiszen legtöbbjük önálló keresö. Mit mivel együnk?
Evöeszközkészlet: a legegyszerübb sorozatban leveses- és teáskanalat, villát és kést találni. Ez az alkalomtól függöen bövíthetö mokkáskanállal, süteményes villával, halvillával, halkéssel, levesmerö-kanállal, fözelékes- és mártásos kanállal, húsvillával, tortakéssel, tortalapáttal, haltálaló-eszközzel, kenökéssel, beföttmerö kanállal, limonádés kanállal, cukros kanállal, szardínia-lapáttal, spárgás lapáttal és tejszíneskanállal.
Illik, nem illik? Illik kézzel enni: A virslit ujjainkkal kettétörve mustárba vagy tormába mártogatjuk.
Ugyancsak kézzel esszük a spárgát, ha "natúr" módra van elkészítve, azaz egyszerüen sós vízben kifözve kerül az asztalra, ha azonban a spárga mártásban kerül az asztalra, akkor két villával esszük.
Kézzel illik enni továbbá szendvicset, vajas, sonkás zsemlét, kelt tésztát, pogácsát, aprósüteményt, fánkot. Fánkhoz sohasem használunk semmiféle evöeszközt, mert a fém rontja a tészta ízét.
Kenyér: A kenyeret, zsemlét, pirítóst újrakínáláskor a pincér a kenyértartóban szalvétába terítetten kínálja, kézzel veszünk belöle. Zsemlét, kiflit esetleg kanállal és villával helyezi a tányérra. A hagyományos szabályok szerint harapni és késsel vágni nem szabad, két kézzel harapásnyi darabot letörve, bal kézzel helyezzük a szánkba.
Nem illik kézzel enni: A debrecenit már késsel, villával esszük, mert zsíros. Késsel és villával kell enni: a húsos elöételeket (sonkatekercs, hortobágyi palacsinta), hidegtálakon felszolgált felvágottakat, húst, nagyobb szendvicseket, sülteket. Gyakorlatilag tehát minden föfogást. Villával és evökanállal kell enni: az olaszosan készített spagettit és makarónit, néhány elöételt, narancssalátát.
Kiskanállal kell enni: A lágy tojást, rákkoktélt, egyes elöételeket, pudingot, kompótot, felfújtat, apró szemü gyümölcsöket (eper, málna, ribizli), a grapefruitot, ananászt, fagylaltot, gyümölcssalátát.
Csak villával kell enni: Egyes elöételeket, fött tésztát, sürü fözelékeket, fasírozottat, karfiolt, gombát (ha ezeket önállóan és nem körítésként szolgálják fel), a pépes ételeket, apró betétes tojásételeket (gombás, paprikás rántotta), a tortát.
Füszerek: Nálunk általában sót, paprikát, borsot készítenek az asztalra, melyek állhatnak szóró-edényben vagy más tartóban. Ilyenkor a tartóba helyezett kiskanállal vagy lapátkával veszünk belöle, késheggyel, kézzel nem illik belenyúlni.
A szalvéta
Mit mivel együnk?
