Lássuk rögtön az elsö lépést: A meghívás
Történhet szóban és írásban. Idejében közölni kell, mikorra, hova, hány órára, mennyi idöre és mire (tea, kávé, vacsora, ebéd, stb.) szól a meghívás. Nem illik a megbeszélt idöpontjánál elöbb érkezni a kijelölt helyre, de természetesen sokkal késöbb sem.

Üzleti vacsorák:
Pontosnak kell lennünk. Az ilyen találkozásokat jó körültekintöen elöre szervezzük meg, lehetöleg olyan vendéglöt ajánljunk, ahol már voltunk, és ahol nem érhet kellemetlen meglepetés. Tisztában kell lennünk, hogy meghívottunk dohányzik, vegetáriánus vagy diétázik-e? Célszerü könnyen elfogyasztható ételeket válsztani, igyunk kevesebbet. A vacsora végén a számlát a meghívó fizeti, nem illik ezen vitatkozni.

Mit vegyünk fel?
Különbözö társasági események esetén - különösen azok számára, akik ritkán találkoznak öltözeti elöírásokkal - sokszor okozhat gondot, hogy miben jelenjünk meg. Ebben az esetben mindig a meghívón olvasható utalás a mérvadó. Mik lehetnek ezek?
Formal vagy white tie
Férfiak: frakk fehér mellénnyel, keményített fehér ing, fehér csokornyakkendö, fekete lakkcipö). Hölgyek: nagyestélyi (könyökön felül érö kesztyü)

Semi-formal vagy black tie
Férfiak: szmoking, fekete mellény, fehér ing, fekete csokornyakkendö, fekete lakkcipö. Hölgyek: a nagyestélyinél valamivel egyszerübb hosszú ruha.

Informal
Férfiak: sötét öltöny, hölgyek: alkalmi ruha.

Business casual
Férfiak: öltöny, nyakkendö, hölgyek: kosztüm.

Slacks
Sportos öltözet. Általában külsö, szabadtéri - outdoor jellegü - események esetén.
Nem minden esetben találhatunk utalást a meghívón az öltözetre vonatkozóan. Ebben az esetben a rendezvény jellege és a lebonyolítás idöpontja a mérvadó. Nem hibázunk ilyenkor, ha hivatali öltözetben megyünk az eseményre. Figyelnünk kell azonban arra, hogy esti eseményre a férfiak sötét öltönyben jelenjenek meg. A hölgyek egy délutáni rendezvény alkalmával viselhetnek nadrágkosztümöt, este viszont "szoknyás" kosztüm viselése ajánlott.

Ki megy be elöbb?
Az étterembe elöször a férfi lép be, majd a nö. Amennyiben nagyobb társaság megy el egy éttermi vacsorára, akkor egy férfi megy elöl, utána a nök, majd férfi követi a sort. Ha beléptünk a vendéglöbe, tanácsos megvárni a föpincért vagy a teremfönököt. (Természetesen most a klasszikus éttermi szabályokról beszélünk, hiszen a sarki kisvendéglöben nem feltétlenül jönnek elénk asztalkínálás céljából.) Egyre több étteremben észlelhetö ma már, hogy asztalhoz kísérik a vendéget, ezeken a helyeken vagy külön elötérrel találkozunk, vagy a bejáratnál kivesznek néhány asztalt, teret biztosítva a belépöknek a várakozáshoz. Egyes helyeken egy tábla figyelmezteti a vendéget arra, hogy itt bizony asztalhoz fognak vezetni. Tehát: Az étteremben a föpincér a vendégek elé megy, utána jönnek a nök, majd a férfiak.

A kabát kérdés
A könnyebb megjegyezhetöség érdekében képzeljük magunkat a 19. századi színházak fütetlen elöcsarnokába, és mindjárt kézenfekvövé válik a le- és felsegítés sorrendje. A cél: minél kevesebbet álljon a pár hölgy tagja a hideg elöcsarnokban kabát nélkül. Az érkezéskor a férfi elöször leveszi a kabátját, majd lesegíti a hölgyröl. Távozáskor pedig a férfi felsegíti a hölgyre, majd felveszi a sajátját.

Foglaljunk helyet!
Amennyiben több hely van, ki kell kérnünk partnerünk véleményét a választásban, hisz ö a vendég, érte van minden. A férfi feladata asztalhoz kísérni a hölgyet, lesegíteni róla a kabátját, illetve helyfoglaláskor kihúzni és betolni a hölgy székét, kivéve amagasabb osztályú étteremben, ahol a vendégeket a föpincér ülteti le. A férfi soha ne foglaljon helyet a nö jobbján, csak ha erre felkérik, és csak akkor üljön le, ha a társaságában lévö összes hölgy helyet foglalt. Nem illik a széken hintázni, folytonosan a lábakat mozgatni. Ne játszunk a nyakláncunkkal, vagy karkötönkkel, illetve az asztalon található tárgyakkal. Nem illik az asztaltól elfordulva, keresztbe tett lábakkal az éttermet uralva ülni. A táska a szék hátánál, karfáján, vagy akár a földön mellettünk van. Hölgyeim! Még azt a pici kis estélyi táskát sem illik az asztalra tenni! Az asztalnál igyekezzünk visszafogottan viselkedni, ne beszéljünk és nevessünk túl hangosan, magunkra irányítva ezzel mások figyelmét. Ha ismerösök haladnak el az asztalunk mellett, elég, ha fejbólintással üdvözöljük öket, nem kell felállnunk, kivéve, ha szóba elegyednek velünk, ilyenkor ugyanis fel kell állni, és úgy illik maradni, amíg el nem távoznak.