Fajtaíz: A bort adó szölöfajtára jellemzö, többnyire növényi, ritkán ásványi jellegü íz. Fejlett: fejlödése, íz- és zamatanyagának csúcspontján levö Férfias: Száraz, tüzes, olykor savanykás, vagy fanyarkás bor. Finom: szép, kellemes aromájú bor Füszeres: illatos kifejezö ízü és illatú bor Gazdag: Szinanyagban és alkoholban, extraktban és zamatokban bővelkedő bor. Gyakran csak az egyes alkotórészekra alkalmazzuk ezt a jelzőt. Pl: alkoholban gazdag, zamatban gazdag stb. Gyümölcsízü: a szölöfajta zamata uralkodó a bor ízanyagában Harmonikus: jellegét az alkotórészek szerencsés összhangjának köszönheti Házasítás: Két, vagy több bor okszerü kiválasztása, majd összekeverése a jobb ízegyensúly elérése céljából. A házasítás akkor eredményes, ha a borok kedvezö tulajdonságai összegzödnek, a hátrányosak pedig csökkennek. Hosszú: íze, zamata a szájban hosszú ideig megmarad Illat: A bor szaglás útján megismerhetö jellemzöje, amely gyakran felfedi az esetleges borhibákat is. Egészséges, jól kezelt borok esetében az illat kifejezhetö valamilyen hasonlattal (például jázmin). A megnevezett anyaghoz azonban a bor nem hasonlít, csupán emlékeztet rá. Iskolázás: A borok kezelése a szölöfeldolgozástól a fogyasztásig - különös tekintettel az érlelési módra. Ízek: A borok ízleléssel vizsgált tulajdonságai. Vannak friss, üde, gyümölcsös ízek, vagy nehéz, érett ízek (például aszalt gyümölcs). A bor íze és annak változásai föképp a bor korával, érésével és hanyatlásával függenek össze. A fehér borok ízkomponensei fehér húsú gyümölcsök (például körte, öszibarack, banán), a vörös borok a piros, bogyós gyümölcsök (például cseresznye, málna, szeder) ízeit idézik. Karamellizált ízek: (pörkölés jellegü ízek) Ilyen gyakran elöfordul a borokban. Érzékeny kóstolók fehér borokban is észreveszik ezeket, vörös borokban gyakoribbak és feltünöbbek. Leginkább a szemeskávé illatát, vagy a pörkölt kávészem ízét idézik. Ez származhat a barrique (esetleg nagyobb) hordók készítésekor szokásos belsö felületi égéstöl, származhat a cefreáztatás, vagy a palackérlelés folyamatából. A kifejezés német megfelelöje a "Röstaromen". A fogalom a magyar nyelvbe nagyon nehezen ültethetö át, de nélküle nem tudunk bizonyos borokat leírni. Kedves: kellemes harmonikus, kissé édeskés, könnyq. bor Kemény: magas savtartalmú, de kellemes hatású bor Kerek: Az a bor, amely kellemes, sima érzetet ad, fogyasztásra ösztönöz, ízképe harmonikus. Kiegyensúlyozott: Harmónikus, tüzes, testes bor. Kiemelkedő bor: Illatos, tüzes bor. Kiváló aromájú: különlegesen finom, ízében tökéletes bor Könnyed: alacsonyabb alkoholtartalmú, lágy, kellemes, harmonikus bor Különleges: sajátos, a termötáj ízét, jellegét idézö, kiemelkedö minöségü bor Lágy: nem határozott, alacsony savtartalmú bor Lecsengés: A bor lenyelése idején a szánkban tapasztalható, lassan halványuló benyomások (ízek és érzetek) összesége. Ennek keretein belül ismerjük meg a bor struktúráját és utóízét. Utóbbinál fontos annak intenzitása és hossza. Az utóízt illatérzés is kísérhet Meztelen: Illat és zamatnélküli, jellegtelen, agyonkezelt bor. Mineralitás: Ásványi jelleg. Az ösközeten (például kristályos pala), illetve vulkáni talajon termett borok sajátossága. A bor illatban és ízben egyaránt mattnak tünik. Ezt a szokatlan hasonlatot a gipszhez, krétához, meszeléshez, vakolathoz, sárhoz füzödö emlékeink, illetve gondolattársításaink segítenek megérteni. Sokszor tünik az ilyen bor sósnak - de itt ne a konyhasóra gondoljunk, hanem a valamikor véletlenül szánkba került homoknak, zeolitos gyógyszereknek, sós fogkrémeknek az ízére.
Borász szótár (F-M)
