Animális illat: föleg vörösborokban felfedezhetö nehéz illatjelleg, amely az idösebb vörösborok sajátja. Emlékeztethet élö és feldolgozott börre, szörmeárura, tejtermékre és más állati eredetü anyagra. Ide sorolható a fokhagymára emlékeztetö illat is. Aromatika: a bor ízvilágában mindannak az összefoglaló neve, amely kívül esik a sav/édesség viszonyban emlegetett tényezök csoportján. Az aromatika része a gyümölcsösség, talajíz, kesernyésség, stb. Egyszóval mindaz, ami a bor dekorációját adja, de nem befolyásolja az alapvetö értékmérök rendszerét, az ízegyensúlyt. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az itt használt kifejezés az aroma szó eredeti jelentésével csak átvitt értelemben mutat rokonságot. Aromás: kitünö illatú, zamatú, finom bor Barrique érlelés: magyarban az új, kis hordókban történö érlelés a megfelelöje. Ilyenkor a bor érlelése (esetleg már az erjesztése is) új, vagy legfeljebb egyszer-kétszer töltött körülbelül 225 literes tölgyfahordóban történik. A boron érzödik a fa és a hordó kiégetésének íze. Csak zamatgazdag, testes borok alkalmasak újhordós érlelésre.
Bársonyos: bársonyos lágy, harmonikus vörös bor, finom csersavtartalommal Biológiai savbomlás: almasav bomlása baktérium hatására. A bor ízének szelídüléséhez vezet, amely sok esetben kívánatos folyamat. Elsösorban a vörös borok esetében ajánlatos levezetni, de a fehér boroknál is elönyös. Boros bor: Illatban gazdag, tartalmas, telt, tüzes bor. Buké: szölötöl, érlelésböl származó illatok és zamatok Cserzöanyag: a vörös borok fontos alkotóeleme. Fö fajtája a tannin. A száj teljes belsö felületén az összehúzás érzetét kelti. Ízként fanyarnak, túl sok tannin jelenléte esetén keserünek jellemezhetjük. Hatásának idegen szóval adstringencia a neve. Csúcs, fejlödési csúcs: Az az állapot, amelyben a bor már teljesen érett a fogyasztásra és minden lehetséges érzékszervi értékét élvezhetjük. A csúcs magassága is fontos - ez volna a bor értékméröje. Szoktak a csúcsidöszak alakjáról beszélni. A sokáig élvezetes bor értékeit egy grafikonon ábrázolva a csúcs vízszintes vonalszakasszá, platóvá alakul. A gyakorlatban ez (nagy vörösboroknál) éveket is jelenthet. A csúcs után a bor lassú, vagy gyors hanyatlásnak indul, elsösorban frisseségét veszíti el és egészében nem olyan élvezetes már. Legvégül a bor ízeiben "szétesik". Cuvée: ejtsd: küvé, a házasítással rokonértelmü szó. Csendes: szénsavat nem tartalmaz Csupa tüz: Mozgékony, fiatal, üde, tüzes bor. Dülö válogatás: (dülö-szelektált bor) Csak egy meghatározott fekvésböl, egyetlen dülöröl származó bor. (Egy dülö nagysága változó, egy hektártól akár száz hektárig is terjedhet.) Édesség: A bornak csak szimbolikusan értelmezhetö tulajdonsága. Ugyanis ha a borok ízegyensúlyát vizsgáljuk, még a teljesen száraz borban is (amikor a must minden cukrát elforrta) felfedezhetünk úgynevezett extraktédességet. A cukor, az alkohol és az említett extraktanyagokból származó édesség képezi a savak ellenpólusát az ízegyensúlyban. A cukor-édesség érzete a szájban nem olyan tartós, mint az extraktanyagok kiváltotta édesérzet. Az alkohol 13 térfogatszázalék feletti szinten már szintén édes érzetet kelt, vagy fokozza azt és egyben ellensúlyozza is a savas ízhatást. Néhány érték: 10% alatt gyenge az alkoholtartalom; 11,5% tekinthetö átlagosnak (ez elsösorban fehér borokra vonatkozik, vörös boroknál fél százalékkal magasabb az átlagérték), 12,5% felett már magas alkoholtartalomról beszélünk. 14% körül van az alkoholtartalom felsö határa, amelyet csak különleges feltételek mellett lehet meghaladni. Egyensúly: Ezen fehér borokban a savak és az édes érzetet adó ízkomponensek (cukor, alkohol, glicerin), valamint a vörös borokban még a harmadik tényezöként jelen lévö tannin jó arányait értjük. A kiegyensúlyozott bort általánosan használt kifejezéssel harmonikusnak nevezzük. A harmónia azonban valójában az ízek harmóniája, az egyensúly pedig a sav-édesség-tannin megfelelö aránya. Ez utóbbi hármat ki kell ragadni az ízek közül és az egymáshoz való viszonyukat külön kell tárgyalni.
Elegáns: finom, a fajtára jellemzö illatú, légies, harmonikus bor Élénk: kellemesen savas, cserzöanyagokban dús vörös bor Energikus: Alkotórészekbek kellően gazdag, jól felépített, tüzes, legalábbis üdítő vagy kemény bor. Érett: ízének és zamatának csúcspontját elért bor Eröteljes: jellegzetes zamatú, magas alkoholtartalmú, testes, tüzes, savban harmónikus, zamatos száraz bor. Érzet: Az ízek (édes, sós, keserü, savanyú) mellett érezhetö a höfok, a fanyarság, a csípösség stb., amelyeket érzetnek nevezünk. Extrakt: (vonadékanyag) A bor szárazanyag tartalma, amely mérhetö cukorral vagy cukor nélkül. Íz tekintetében ez a bor fontos jellemzöje. A magas extrakt tartalmú borokat többnyire testesség, teltség és ízgazdagság jellemzi. Természetesen találkozhatunk olyan borral, amelynek magasnak mondható (például 30 gramm/liter) az extraktja, de ez ízleléssel nem feltétlenül tünik fel.
Borász szótár (A-E)
